Helytörténet

Uradalmi címer Sátorhely Baranya megyében a Mohács-vidéki síkföld középső részén fekszik. Területe sík, a Duna második terasza. Kiváló minőségű - magas aranykorona értékű - földek találhatók itt. A néphagyomány szerint azért, mert a Mohácsi csatában elesett magyar katonák vére áztatta.

A településről először 1333-34. évi pápai "annata" jegyzék templommal és pappal rendelkező helyként említi. A török időkben azonban osztozott a hódoltság területén maradt falvak szomorú sorsával. A Majsi dombok alatt és a Borza patak mellett fekvő Földvár település elpusztult. A végzetes mohácsi csata 1526. augusztus 29-én, e területen zajlott le.
A török megszállás alatt az 1580-as években szerb nemzetiségűek alapítják a jelenlegi falut "Satoristye" néven, arra emlékezve, hogy itt táboroztak a törökök.

Szavolyai Jenő herceg, az ország felszabadításában szerzett érdemeiért kapta - 1699. január 30-án kelt adománylevéllel - az akkor még baranyavárinak nevezett bellyei uradalmat, amelyhez Sátorhely is tartozott. 
A herceg örökös nélkül halt meg, a birtok ismét a koronára szállt vissza, így az kezeltette tovább.

Az 1700-as évek elején német telepesek érkeznek Fulda környékéről. Az így betelepedett svábok, ezentúl meghatározzák a település etnikai összetételét.
1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg a kincstártól az uradalmat.

1785-ben Sátorhely, Borza, Lajmér, Vizslak, és Nyárád határrészei voltak a bellyei uradalom kezelésében. Csak később lettek ezek fiókmajorságok, de Sátorhely központi jelleget kapott közöttük. (Még ma is megtalálható a Várudvar az épületekkel - tiszti lakások, cselédlakások, magtár - melyeket Mária Krisztina főhercegnő kívánságára 1786-ban építettek. Sajnos a központban álló "vár" épületet az 1960-as évek közepén az útépítés miatt lebontották.)  A vár

Az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta. 1828-ban: "Földvár, vagy Sátoristye, mely Nagynyárádhoz 1/2 órányira van; 128 katolikus, 30 óhitű, 12 reformátos lakosú. Az uraságnak itt jól működő gazdasága van. A szántóföldek négy részre osztottak, és minden rész fasorokkal van bekerítve. A rétek a Borza patakjából öntöztetnek lombardiai módra. A nagy finomságra vitt merinó-juhnyáj 8000 darabot felülhalad (F.U. Károly foherceg). Nevezetes ezen puszta még arról, hogy a mohácsi ütközet előtt, a török tábornak nagy része itt tanyázott, és a Sátoristye nevét is a sok sátortól vette." - írják róla a korabeli feljegyzések. 

1847-ben Albrecht főherceg veszi át az 1826-ban hitbizománnyá alakított bellyei uradalmat. A főherceg 1868-ban telepítteti - Feketekaputól a "vár" bejáratáig - a híres vadgesztenye fasort, amit a nehézségek ellenére a mai napig az önkormányzat nagy gonddal ápol és pótol.

Frigyes főherceg 1895-ben - Albrecht főherceg halála után - Frigyes főherceg örökli. 1901-ben ő építtette az iskolát (a mai óvoda épülete), ahol 1902-ben kezdődik meg a tanítás német és magyar nyelven egy tanítóval és hatvan gyermekkel. 
A belügyminiszter 1908. március 18-án a 33118/IV.a.sz.a. kelt leiratával Sátoristye puszta nevét, (tükörfordítással) az 1898. évi IV. törvény alapján Sátorhelyre változtatta. Az első világháború szétszakította a birtokot, így Sátorhely, most már végleg az uradalom központja lett. 

1926-ban a kis kápolna helyett rendes templomot építetett, a már meglévő magtárakból leválasztva (Angstel orgona, ólomüveg színes ablak, faborítású oltártér).

1932-ben Habsburg Albrecht foherceg lett a bellyei uradalom birtokosa. A birtokot a háború után felosztották az itt élő cselédek között. 1949-ben Állami Gazdaságot szerveztek belőlük. Ekkor erőteljes fejlődésnek indult a település. 1953-ban lebontják a barakkokat, üzemi konyha, fürdő, munkásszálló, és szolgálati lakások épülnek. 1957-től folyamatosan szolgálati lakásokat alakítanak ki. 1978-ban kétszintes sorházakat és családi házakat kezdtek építeni.

Az iskolából a 1959-ben a felső tagozatot Mohácsra körzetesítik. 1974-ben Nagynyárádra kerülnek. 1977-ben megszűnik az alsó tagozat is. 1961-ben a Bólyi Állami Gazdasággal egyesül.  1964-ben Takarmánykeverő üzem kezdte meg üzemelését. Ebben az évben napköziotthonos óvoda indult, egy óvónővel és 36 gyerekkel Sárvári Lászlóné vezetésével. 1970-ben komlószárító létesül.  1976-ban 4,5 hektáron megépül az Mohács - Sátorhely Történelmi Emlékpark, melyet augusztus 29-én megnyitnak. 1984-ben Sátorhelyet községgé nyilvánítják. 1986-ban visszakerül az alsó tagozat, 1994-ben pedig a felső tagozat is.

A rendszerváltás után, teljes önállósodása révén, új lendületet kap a falu fejlődése, infrastruktúrája 100%-os lesz. (Csak az esővíz elvezetés hiányos!) 1993-ban testvérközségi kapcsolat létesül az erdélyi Csíklázárfalva községgel. 2000-ben a Várudvari magtárból az Önkormányzat Tornacsarnokot alakít ki. 2002-ben ugyanitt a pincében Ifjúsági klub került kialakításra. 2004-ben Nyugdíjas házat adnak át a Tomori utcában. 2004-ig Sátorhely Baranya megye azon kevés településének egyike, amelynek népessége nő, egyesületek alakulnak, korösszetétele kedvező. Lakóinak száma 740 fő.

Ezután a kedvezőtlen vidékpolitika miatt a fejlődés visszafordul és a szép eredmények kezdenek elhalni. 2007-ben megszűnik a felső tagozat és a Brodarics István Általános iskola és Óvoda tagiskolája lesz az alsó tagozat és az óvodával is. A következő évben újabb társulás része lesz az intézmény (Mohács Térségi Általános Művelődési Központ Sátorhelyi tag Általános Iskola és Óvodája).

Bejelentkezés

Keresés témák szerint